A mai Dunasziget község területe a trianoni békeszerződésig olyan Pozsony vármegyei községekhez tartozott, melyeknek központja a Nagy-Duna balpartján, a Csallóközben volt. Ezek név szerint: Doborgaz, Keszölcés, Süly és Vajka. Azt itt élők főleg halászattal és állattenyésztéssel foglalkoztak, de a Duna amellett, hogy megélhetést adott, gyakran veszélyt is jelentett. Az 1954-es árvíz után szinte az egész települést újjá kellett építeni. Dunaszigetet találóan Mosonmagyaróvár „Balatonjának” is nevezik. A várostól és az M1-es autópályától csupán néhány percre a Szigetköz páratlan természeti környezete várja az idelátogatót. Strandolási, horgászati, lovaglási, lehetőségeken túl szervezett vízitúrák keretében lehet megismerni a vízivilágot.

A székelykaput az 1848-49-es szabadságharc emlékére emelték.

Az Emlékparkban egy beton emelvényen áll egy fa harangláb. A benne lakó harang „ikertestvére” Szingapúrban található. Felirata: „Isten áld meg a magyart! / Dunasziget 2003”.

A Szigetközi hullámtéri mellékágrendszerben, a hullámtéri ízpótlórendszer részeként üzemel az ún. Denkpáli ágvéglezárás, és annak részeként a Denkpáli hallépcső. A hallépcső a vízi élőlények vándorlásának a lehetőségeit javítja. A nyári időszakban strandolásra, kikapcsolódásra kiválón alkalmas a doborgazi szabadstrand.