A gótikus eredetű, XVIII. századi barokk templom értéke egy XIV. századi szentségház és egy XVIII. századi barokk falkép. A torony csúcsíves, mérműves ablakai és déli falának falképe is a középkort őrzi. A római korban itt húzódott a birodalmat védő limes, és ezen a helyen állt az egyik őrtorony.
E toronyba a XIV. században kis kápolnát építettek. A török utolsó Bécs elleni hadjárata idején, 1683-ban a falu távolabb épült temploma elpusztult, ezután építették a meglévő kis kápolnához a négyszakaszos templomhajót. A tömzsi tornyot az utolsó felújítás eredményeként festett téglaminták teszik jellegzetessé.
A nyugati homlokzat egyik szoborfülkéjében a templom névadó szentjének, Szent Mártonnak a barokk korban készült szobrát a renoválás idején helyezték el. A finom vonalú angyalszobor az I. világháborúban elesettek neveit őrzi. A háromalakos Kálvária szoborcsoport előtt kőbábos kerítés húzódik, XVIII. századi érett barokk alkotás.
A templomajtón belépve az érett barokk fogad. A főoltár festménye Szent Mártont, a két szobor Szent Flóriánt, és feltehetően Szent Katalint ábrázolja. Ez utóbbinak egyik kezében pálmaág van, a másikban - egy korábbi korból való - sárkányt tart vasláncon, amit utólag adtak a kezébe. Az egyik mellékoltáron Mária a gyermekkel, a másikon József kis szobra van egy üveggel zárt kis fülkében. Az oltárok gazdag díszítése, angyal alakjai és a szentek aranyozott szobrai az érett barokk jegyeit mutatják. Egy tábla arról tudósít, hogy a faluban élt a nagy zeneszerző, Liszt Ferenc dédapja és itt született nagyapja, Liszt Ádám.
A templom nem látogatható!